A hét névnapjai: Stefánia, Taksony, Brenda, András, Andor, Elza, Melinda, Vivien, Ferenc, Olívia, Xavér, Borbála, Barbara és Boróka. Szeretettel köszöntjük őket.
Advent első hetébe léptünk. Az advent a keresztény egyházi év kezdete, Krisztus születésnapja előtti 4. vasárnap - ami tegnap volt - kezdődik. Ilyenkor gyújtják meg az adventi koszorú négy gyertyájából az elsőt.
Hogy miért van az adventi koszorún négy gyertya, és mit jelképeznek? hallgassatok meg erről egy kis történetet!
A négy gyertya
Négy gyertya égett az adventi koszorún.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek.
Azt mondta az első:
- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… - és néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem… - s a következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám… - ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! – elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj! Amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek.
Azt mondta az első:
- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… - és néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem… - s a következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám… - ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyermek, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké! – elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj! Amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.
Ezzel a kis történettel kívánunk örömteli várakozást a karácsony eljöveteléig.
Most híreink következnek:
Ezzel elköszön az iskolarádió, eredményes hetet kívánunk mindenkinek..................................
Sziasztok!
